Pancsi és Csabi tollából

A fej már épp lebukni készül a combon megtámasztott, könyökből kiinduló és ökölben, vagy gyermek-alienként nyitott tenyérben végződő teleszkópos botról, ám a pohár falához csendülő üveg-hébér és Pista öblös hangja hallatára új élet sajrad a romokon "-Mi van ? Ja, persze hogy kóstoljuk meg azt is!" felkiáltással.
"- Nem volt még elég te részeg disznó ? Induljunk már haza! Mi az élvezet nekem, abban, hogy ti egész nap isztok? " - kérdi egy másik ismerős hang.
Ezt a fület sértő sivító hangot azonal felismerem, az én drága oldalbordám próbálta érzékeltetni a heveny alkoholos befolyásoltságom és a következő pohár bor csekély élvezeti értéke közti reciprok összefüggést.
Csattogni kezdnek az agytekervények, beindul a gondolkodás, ami már nem könnyű a pincetámadás 6. órájában.
Tehát gondolkodjunk, Béláim !
Ha az előző hang az asszonyé, akkor az "igyunk még, az angyalát" felkiáltás tőlem származott, az áldóját neki !
Pedig a józan ész maradék csírája azt diktálja, hogy nem kellene már.
Dehát, hogy mondhat ilyet az ember a szittya barátai előtt ?
Meg különben is, egyszer élünk, meg eleget dolgozom és megérdemlem.
Ezzel le is zártam belső dialógust.

Egészségetekre!