Illata akár egy virágporos réten tobzódi pillangó hónaljszaga, könnyed, édes, fanyar és mégis magával ragadó.
 
Színe, mint egy kétnapos vérvételi leletbe cseppentett ambrózia keveréke, megspékelve egy kis vörös tulipán szirmából facsart esszenciával.
 
Az első cseppek megízlelése után többszólamú harmóniák csendülnek fel a vastagbelemben, kis vörös gömbök csiklandozzák az ízlelőbimbóim ( talán szódát mégse kellett volna )
A réti pitypangról lehulló desztilállt harmat íze sejlik fel a kippukkant borcseppekből, amik úgy simogatják az ínyem, mint cirmos cica farkincája Mari néni visszeres lábát, egy késő nyári, hűvösbe forduló, piros égaljú kora estén.
 
Mandulával keveredett  fahéjgyökérlevélreszelék apró ízcsírái bukkannak fel nyelvem hegyén az első böfögés után.
Igen, ez egy igazi tikkfahordóban érlelt, szemenként szüretelt nemesi domboldalon úrikutya által lehugyozott késői szüreteléső bordói lesz.
Immár semmi kétség, a parafadugó utolsó morzsáit is kipiszkálva fogaim közül. most már teljesen biztos vagyok benne, hogy megtaláltam a magyar franszia utánzó trend zászlóshajóját.  Az immár 2,5 éves komoly tradiciókkal rendelkező LeBlanc és Tsa, ...... pincéjének kiemelkedő csúcsboráról van szó.
 
Ez a bor kiválóan alkalmas lehet a bazsalikomos babérral tűzdelt kakashere pörkölt vajas kenyeres elfogyasztásához egy vakítóan fehét damasztabroszon tálalva, a kerti pottyantós mellett, Óbuda legpatinánsabb, háború előtti időkből ittmaradt, műemlék éttermében, egy kellemes májusi délutánon.