Avagy Prága 2.nap Pancsi szemszögéből
Arra gondoltam, hogy bár kevés ez a hétvége Prágára, de nem fogok rohanni, hogy minden egyes látványossághoz odaérjek és mindenhova bemenjek. Különben is, sörtúrára jöttünk. A cél számomra a megfelelő minőségű (itt elsősorban csak helyben kapható malátákra gondolok és nem olyanra ami otthon is van) és persze mennyiségű nedű elfogyasztása. Afféle ráérős hrabali stílusban, el-el időzve egy hangulatos kiskocsmában. Számomra ez lenne a mai foglalkozás igazi célja. Meg hát az állapotos asszonyt sem kellene múzeumról múzeumra hajszolni...
Persze egyedül reggelizünk. Don Direttoréék már vásárolni vannak a közeli plázában. Chabba ki tudja hol. Sanyiék fel se veszik a telefont. Na mindegy, úgyis kell vennünk fogkrémet – irány mi is a közeli pláza. Időközben Chabba is előkerül. A hipermarketben arcpiritó árakon lélegzetelállító választék. Pedig nem is vagyok nagy sörös. Harmadannyi árban a sör, mint nálunk. Utolsó nap tuti bevásárlás itt. Időközben találok egy kis Staropramen sörözőt is a plázában, aminek a teraszára ki is lehet ülni. Az árak itt is visszafogottak. Itt már együtt a csapat, csak Sanyiékról derül ki, hogy már úton vannak a belváros felé, hogy lássák a várban az őrségváltást. Nosza, mi nem sietünk. Gyorsan le is gurul még pár slivovica és jager a sörök mellé. Erről volna kérem szó.
A Vencel téren sokan vannak, de mégse tömegnyomor. Az épületek szépek, de azért ilyet láttam már máshol is. A tér egyik végében hatalmas kivetítő. ’A’ csoportos hoki VB van. Itt persze már tömeg. Különböző nációk szurkolnak együtt. Időközben ráakadunk a neten már kiszemelt kisvonatos helyre is. Ez ugyan nem egy klasszikus kiskocsma, hanem inkább afféle söröző-étterem, de amúgy jó a hely. Minden asztalhoz kisvonatok viszik ki a sört és az ételt. Családok vannak itt. A gyerekek teljesen meg vannak bűvölve. Sajnálom, hogy Zsombi nincs itt, ő is nagyon élvezné. Amúgy ebédidő van, valamit eszünk is. Mély nyomot nem hagy bennem, de a célnak megfelel.
Bár még jó pár helyre betérünk, de meg kell jegyeznem ismét, hogy az árak fenomenálisak. Korábban jártam már Csehországban és akkor is ezt tapasztaltam, de a mostani út előtt óva intettek, hogy Prága itt is a lehúzásról, mint nálunk Pest. Nos, ez egyáltalán nem igaz. Biztos van itt is lehúzás, de amúgy a helyek többségében egy magyar vidéki nagyváros árszínvonala a szint. Az étel még olcsóbb is. Az árak mindenhol láthatóan fel vannak tüntetve. Aki sokat turistáskodott már, az amúgy is mindenhol a világon felismeri a lehúzós helyeket.
Az orrunk után megyünk, a kocsmatúrás könyvet nem használjuk. Kicsiny girbe-gurba utcákon sétálunk, míg nem eljutunk az Órajátékhoz. Ez a tér egyszerűen gyönyörű. Áll leesik, lélegzet bennakad. Csak állsz és bámulsz. Itt az orrunk azt súgja, hogy ne üljünk be sehova, hanem menjünk tovább a vár felé. Károly- híd, tömeg. Ezen is túl vagyunk. A túloldalon egy kisvendéglőben feszült hangulat. A cseh válogatott az utolsó harmadban egy gólos hátrányban. Aztán egyenlítenek. Hangrobbanás terjed a kis középkori házak falai közt. Találunk egy kis sörözőt. Csak mi vagyunk vendégek. Talán ez annyira nem jó jel. Érződik a sörön is, hogy rég csapoltak utoljára. Odakinn közben már a hosszabítást izgulja végig a tömeg. Aztán jön a katarzis: Csehország a döntőben. Mi pedig már egy eldugott kis árnyas utcában bandukolunk. Úgy döntünk, kihagyjuk a Hradzsint. Nagy a tömeg. Egy kis terecske sarkán régi vízimalom átalakítva étteremnek. Kapuja sarkában hatalmas öreg fa. Az viszont gyanús, hogy a menü olaszos kajákból és pizzákból áll. Aztán az árakat hallva nem is csalódunk – ez végre egy jó kis turista lehúzós hely. 4 dl sör 90 korona ! Viszont fáradtak vagyunk és amúgy is gusztusosan néz ki ez a fekete nedü. Valami különleges főzet. Egy belefér. Itt találkozunk végre Sanyiékkal is.
Később még a Vencel tér sarkán kolbászt eszünk és dobozos sört iszunk. Ekkor már az orosz meccs megy. Rengeteg az orosz turista. A közeli sportbár annyira tele van velük, hogy nem jut számunkra hely. Esteledik. Irány vissza a szálloda, majd ott alkotunk. Pedig már túl vagyok vagy 12 sörön, de bosszantóan józan vagyok.
Egyébként elnézést kérek mindenkitől, aki ebben a posztban tőlem kocsmaneveket, sörmárkákat és konkrét árakat vár, de ezekkel nem tudok szolgálni. Egyrészt már egy hónap távlatából írom eme bejegyzést és amúgy is cavinton-gyanús vagyok már zsenge korom ellenére is, másrészt inkább a hagulatot igyekszem visszaadni, amiről elvileg az egész blog is szól.
A szálloda bárjában kellemes jelenség szolgál ki a pult mögött. Jópofa, belevaló csaj és angolul is tud. Némi bátorítás után egymás után küldi le velünk a slivovicákat. Persze szabatkozik, hogy hajnalban még kocsival megy haza és nem ihat olyan sokat, mert ki kell tudnia magát dumálnia a rendőrnél J. Többen sunáznánk, Chabba pedig a tornaszertári dobbantót emlegeti vele kapcsolatban, mint eszközt ami segíthetne a hölgyre történő ráugrásban. Valami algériai csávó a férje, de csak kéthetente látja. Most pedig az izlandi vulkán miatt újabb +2 hete nem tudott Algírból ideröppenni. Eyjafjallajökull respect. Esti fürcije után beesik a pulthoz Don Direttore is, aki megmondja a frankót. Nem tudom, hogy ennek hatására-e De Irenka/Vlasticka pultoslányból előjön a vadfeminista. Közli, hogy a tudomány és technika haladása most már tényleg nemsokára elhozza ama idilli kort, amikor a szemét kizsákmányoló férfiakra nem lesz többé szükség. „Woman revolution”. A pult másik végében egy kiélt fejű, mindenkiben csalódtam típusú orosz hölgy hevesen bólogat. Megerősítésként saját félresikerült házasságait és szemetebbnél szemetebb férjeit hozza fel. A mellette ülő két fehérorosz sportember pedig már azt nézi, mikor vihetik szobára. Az egész jelenet kezd annyira szürreális lenni, hogy exponenciális tempóban kezdem tolni a Kozeleket. Behódolok ennek a sörcsapos amazonnak, csak adjon még egy sört. Lassan kezd mindenki felszivárogni a szobájába. Én meg úgy érzem, minden egyes újabb sörrel csak élesebben látom a világot. Kezd úrrá lenni rajtam a pánik. „Ide figyelj kislány, felőlem éljen a woman revolution, de most már adj valami ütőset is kalapácson kívül!” Előkerül a Fernet. Na, ezt nem kellett volna. Egy újabb Kozel és két Fernet után felballagok a szobába. Az asszony már alszik, én pedig alkoholgőzösen zuhanok mellé.
Ébredés utáni első csalódott gondolatom, hogy hiába állítottam be az utóbbi idők egyik piálási rekordját, mégse történt semmi különös. Semmi, amit a környék kiskocsmáiban még sokáig emlegetnek majd. Aztán kitámolygok a fürdőbe és elborzadok a látványtól. A wc csésze és a zuhanyzó műanyag függönye száradt vérre emlékeztető trutymóval végig fröcskölve. Közelebb lépve darabos dolgokat is felfedezek benne. De mitől ilyen alvadt vér színű ? Ja igen, a Staropramen Granat (amelyből a legtöbbet ittam előző nap) és a Fernet együttesen képes ilyen színező hatásra. És még csak nem is emlékeztem rá, hogy lefekvés után kint jártam a fürdőben és telehánytam. Gratulálok, méghogy a foglalkozás nem érte el célját ! Hülyegyerek. Na, elő a kefével és több gurigányi papírral, aztán sikálás !
Woman revolution.
