Pancsi tollából  A menza Az emlékek és az izzadságcseppek ködfátyolán át       Korán kellett volna indulnom, hogy időben odaérjek, de a család kikönyörögte, hogy afféle kirándulásképp velem jöhessenek. Szóval a hajnali indulásnak lőttek. Pedig…

Pancsi és Csabi tollábólA fej már épp lebukni készül a combon megtámasztott, könyökből kiinduló és ökölben, vagy gyermek-alienként nyitott tenyérben végződő teleszkópos botról, ám a pohár falához csendülő üveg-hébér és Pista öblös hangja hallatára új élet sajrad a…

Fasza idő van. Csak el ne romoljon...

Pancsi tollából A tufa íze   Előző nap egy kisebb lengyel dragonyos századnak megfelelő mennyiségű mediterrán vörössel hangoltam. Rioja volt a szentem. Igen, az a mélybíbor citromos nápolyi ízű (mímeltebb iszákosok után szabadon), nyelvzsibbasztó fajta volt. Este…

Hamvas Béla " A bor filozófiája" című könyvéből: "Somlóhegyén hallottam beszélni: egy magyar gróf Indiába utazott vadászni. A rádzsa vendége volt, és amikor elbúcsúzott, házigazdáját meghívta Magyarországra. Még ugyanabban az évben a rádzsa csakugyan…

Nyári búzamezőre emlékeztető színorgia, kicsit sekély, homokos part. Határozott hegyikecske. Kis dekantálás után kéthetes Tisza cipő. Trópusi gyümölcsök, mangó, papaya, mamaya. Jó nagy. Nem igényel mankót. Némi disznópacal. Akkora, hogy hűha. A homokos part szemcséi…

Illata akár egy virágporos réten tobzódi pillangó hónaljszaga, könnyed, édes, fanyar és mégis magával ragadó. Színe, mint egy kétnapos vérvételi leletbe cseppentett ambrózia keveréke, megspékelve egy kis vörös tulipán szirmából facsart esszenciával. Az első…