Sör, slivovica és csülök, valamint a nagy magyar halálbukfenc!

Na ez a nap is elérkezett! Reggel gyülekező Don Direttoréék portáján, innen indulunk, bár fentemlített barátunk majd csak Prágában csatlakozik hozzánk. Hiába no, ilyen egy csúcsmenedzser sanyarú élete! Itt tudjuk meg a jóhírt: Pancsiné 12 hetes terhes, gratulálunk, nagy élmény lesz neki a következő pár nap, nézheti hites urát, ahogy lassan, de biztosan lerészegedik... Nagy buli! Időben meg is indulunk, bár egy kis kerülőt kell tennünk, az időjárás erősen megtréfálta a Közútkezelőt, elmosott egy- két utat, hidat, így Komáromon, Révkomáromon, Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen keresztül szeretnénk elérni a szlovák fővárost, Pozsonyt. ( Néhány helyen látunk választási plakátokat, „ Nem Pozsony, Bratislava!” felirattal. Anyátok, az!) Lassan haladunk, mert előre figyelmeztettek, ezen az útvonalon az 50 az 50, a 90 az 90. Be is tartjuk, nincs kedvünk tót rendőrökkel vitatkoznunk és súlyos eurókat fizetni. Pozsonynál elérjük az autópályát, végre rendes ütemben haladhatunk. Pancsi barátom ül mellettem és semmilyen módon nem érez együtt velem, mert folyamatosan vámolja az általam hozott házi törkölypálinkát, BCS kollégával egyetemben. Természetesen az árpaszörp is szépen fogy, aminek egyenes folyománya (!), hogy egyre gyakrabban molesztálnak, hogy álljak félre valahol, bizonyos halaszthatatlan ügyekkel összefüggésben. Nem vagyok megértő, én nem ittam sört, jobban is bírom! De aztán csak megkönyörülök rajtuk, már egészen sápadtak, én meg emberséges vagyok, hadd támadjanak meg egy szemrevaló bokrot az autóspihenőben, aminek éttermét már rég bezárták és lassan szét is lopják a helyi erők. Irány tovább és hamar el is érjük a Cseh Köztrásaság területét. Malacky után átlépi a határt egy konda sörre éhes disznó!  Nemsokára beborul az ég és egészen Prágáig felváltva süt a nap, vagy éppen szakad az eső. A srácok már egyre inkább szomjaznak egy jófajta Bohémiai söröcskére, én is, bassza meg, de én majd csak a végcélnál ihatom! A spontán zümmögőkórus menten elő is adja a „ Mert ő egy igazi mártír” kezdetű klasszikust! A következő megállót egy étteremnél ejtjük meg, a csapat rohammal foglalja el a pultot, csapolt Gambrinus 33 koronáért, igazán baráti. Kaján vigyorral kortyolják a nedűt, tudják, hogy ezzel is engem húznak! Nem gond, fognak még ők könyörögni WC után...be is jön, legközelebb én röhögök és csak életveszélyes fenyegetések árán vagyok hajlandó megállni! Don Direttore telefonál, neki már leszállt a gépe és már Ő is valami rissz-rossz cseh itókát kortyol, ez eddig nem az én napom! Feltűnik Prága, egy kis keverés után meg is találjuk a szállást. Bejelentkezés, majd végre az első ital, ami egy nagynehezen megőrzött korty törköly, rá pedig a hűtőtáskában idáig utazott Carlsberg. Azért a dán sör sem utolsó... Irány a metróval az Andel állomás, a közelben található a sörivók egyik Mekkája, a Staropramen sörgyár! Aki ide szeretne látogatni, érdemes asztalt foglalni. Mi ennek hiányában a teraszon kapunk helyet, semmi gond, az eső elállt, kellemes langy idő van. A pincér orosznak néz minket, ennek szellemében cirillbetűs étlapot kapunk, amit azért életkorunknak és az iskolában kötelezően oktatott nyelvnek hűen azért el tudunk olvasni, de értelmezni csak Pancsi kolléga tudja. A félreértést hamar tisztázzuk, jön az angol nyelvű menü, ez már jobban megy, mi BCS kollégával kiválasztunk egy csülök- tálat. Kérünk néhány sört és slivovicát. Ezek is, mint gyakorlatilag minden italnemű, amivel itt találkoztunk, hibátlan minőségben és formában kerülnek elénk, szépen is fogynak. Érkezik az előétel: hermelin sajt, olajban pácolva, hagymával és fűszerekkel. Formájában és állagában ez leginkább a camembertre hasonlít, a pácolásnak (is) köszönhetően remek eledel, erre is meg kell inni egy pofa Staropramen Granát-ot! Kihozzák a főfogást, BCS kollégával összenézünk, nem kell félteni minket, ha evésről– ivásról van szó, de azért ez túlzás, ehhez a méretű adaghoz még Godzillának is meg kéne inni egy kis szilvóriumot, ha szét akarná csapatni a borzalmas méretű disznólábat! Na mindegy, kést, villát szegezz, irány a csülökhegy, ne tarts lépést, indulj! Félelmünk beigazolódik, gyöngyöző homlokkal kérjük meg a pincért, legyen olyan jó, csomagolja el nekünk a maradékot! Elnézve a többi asztalt, nem csak mi jártunk így, szinte mindenhol látjuk a kis műanyag dobozokat. Még néhány kör és kérjük a számlát. Heten jól bekajáltunk, italt is ipari méretekben fogyasztottunk, a számla borravalóval volt 30 ezer, igazán baráti! Indulás vissza a szállóba. A prágai metró nagyon jól használható, szinte minden úticél elérhető vele, a járatok sűrűen közlekednek, nincs túlzsúfoltság és a jegyeket az indulástól számított másfél órán belül több átszállásra is lehet használni. Megérkezünk a szállodához legközelebb lévő állomásra, ami egy újonnan épített P+R parkolóházzal és plázával is rendelkezik. A parkolóházban több, mint 700 szabad parkolóhely van pillanatnyilag, követendő példa lehet az ilyesmi megoldás Fészkesfővárosunk számára! Az este krónikájához még hozzátartozik BCS kolléga kaszkadőrmutatványa. A kolléga bámulatos átváltozásokra képes: még számunkra is meglepő gyorsasággal tud átváltani piknikus hangulatból a vállalhatatlan talajrészegségre. Amikor kijöttünk a sörgyárból még csak halkan kuncogott mindenen, de a metróállomásnál már érzelmes áriákat adott elő. Ha valaki ismeri, tudja, hogy azzal a hanggal víz alatt lehet hegeszteni... Kapatos felebarátunknak eszébe jut az isteni ötlet, hogy versenyezzünk, ki ér fel előbb a mozgólépcsőn. Többen eleve kiröhögjük. Teljesen jóllakva, 8-10 sörrel és feleannyi slivovicával a gyomrunkban nem fogunk spontán Golden League versenyt előadni egy prágai metróállomáson, persze hegynek felfelé! Don Direttore kis felesége vállálja a kihívást! A békésen hazafelé tartó helyi erők egy pillanatra azt hiszik, hogy visszajöttek a muszkák, mert a mozgólépcső aljából egyszercsak egy komplett kozákszázad hangerejével egyező csatakiáltás hangzik fel. BCS kolléga megindul a csúcs felé, pontosan négy lépcsőfokot abszolvál, amikor kirúgja egyik lábával a másikat és dob egy büdös nagy dupla leszúrt Hempergert, delfinmozdulattal, egész fordulattal, hátra! Majd négy- öt hátrabukfenc után megáll a mozgólépcső alján. Ha valaki nem látta, ne próbálja elképzelni, nem fog menni! Inkább menjen a youtube-ra és próbálkozzon valami frappáns kereséssel! Mi, Don Direttoréval a helyén kezeljük a helyzetet, kb. száz  derék cseh állampolgárral együtt, a lépcső tetején a térdünket csapkodva röhögünk! Az biztos, hogy a mutatvány vitt egy kis színt a péntek esti forgalomba. Többen hazaértek és már mesélték is:”- Képzeld ,anyukám, egy idióta, részeg magyar majdnem kitörte a nyakát az állomáson! – Persze, mert ezek a részeg ripőkök nem tudják, mi az illem!” Egy dolgot felejtettünk el: kalapoznunk kellett volna egy kört a közönség soraiban, ilyet az ember nem mindennap lát! Kolléga feltápászkodik, addigra a lányok is odaérnek és persze csupa aggódás  a hangjuk. Az anyai össztön, ugye. BCS kolléga egészben van, csak több helyen úgy néz ki, mintha egy tucat rozsomákkal aludt volna. A nyakán pl. három egymás mellett szabályosan húzódó karmolásnyom. Amit ezért otthon az asszonykától kapni fog:”- Persze, mozgólépcső!!! Ilyen gyenge kifogást még az életben nem hallottam! „ Az biztos, hogy ez még nagyon sokba fog kerülni BCS-nek, de nem tudjuk sajnálni, mire jók a barátok! A szálloda melletti benzinkúton bevásárolunk néhányat az ostravai sörfőzde Branik márkájából. Ezután derül ki, hogy a szálloda bárja is üzemel és pofátlan módon (sic!) képesek elkérni egy korsó Kozelért 35 koronát is! Ja, kérem, akkor ismét irány a pult! Fogyasztunk néhány kört, aztán irány a jól megérdemelt pihenés, holnap hosszú napunk lesz!

Folyt. köv.