Augusztus utolsó hétvégéjéhez érkezve eldöntöttük, hogy az egy éve ajéndákba kapott surströmming konzervet megpróbáljuk a hagyományokhoz híven elfogyasztani, de legalábbis megkóstolni.
Aki nem tudja, hogy mi fán is terem ez a furcsa nevű izé, annak egy kis ismeretterjesztés: a surströmming svéd specialitás, savanyú, vagy erjesztett heringet jelent. A tartósítási módszer egy több száz éves svéd hagyomány: abban az időben sokszor nem állt rendelkezésre annyi só, hogy a július- augusztusban kifogott heringet megfelelően tartósítani tudják, ezért fogtak egy hordót, belepakolták a megpucolt heringet és ráraktak annyi sót, amennyi volt. Igen ám, de ez az esetek nagy százalékában nem volt elegendő és a hering szépen lassan erjedésnek indult, aminek a vége egy gyakorlatilag leírhatalan szagú- ízű “halétel” lett, a hering egy része gyakorlatilag megrothadt! Eredetileg és egyes hagyományőrző cégeknél még ma is fahordókban végzik el az egy évig tartó erjesztést, máshol csak néhány hónapig áll hordóban, utána konzervdobozokba töltik és hozzák forgalomba. A hering itt sem szűnik meg erjedni, a fejlődő gázok miatt a doboz deformálódni kezd. Hazájában ínyencvacsorákat is szervezenek köré, itt barna kenyéren, főtt krumplival, tejföllel és hagymával szolgálják fel, nameg természetesen rettentő mennyiségű vodkával, enélkül nem ajánlatos kóstolni.
Érdemes rákeresni videómegosztókon és egyéb helyeken, ha egy jót akarsz röhögni, vagy csak szimplán szörnyűlködni szeretnél. Én nagyon nem csodálkozom, mit tegyenek egy olyan nemzet fiai, aminek egyes részein több hónapig sötétség van, ez azért elég sok mindent megmagyaráz. Az biztos, hogy többek között arra is elsőrangú, ha az ember valami igazi rusztikus tréfát akar elkövetni valaki ellen. Egy darabot elrejteni a szomszéd ablaka alatt, vagy ilyesmi, ha van macskája az illetőnek, tutira elmenekül…Első dániai utam során megkérdeztem a helyieket, hogy náluk is lehet-e kapni ilyesfajta csemegét? Szinte vérig sértődve közölték, hogy ők nem esznek rothadt halat.
Nosza, előkészültünk mi is a “lakomához”. Mindent hozzávaló együtt volt, különös tekintettel a vodkára. Sok vodkára. A neten utánaolvasva több helyen írták, hogy egy gumikesztyűt érdemes beszerezni, legalább annak, ki felbontja a dobozt, mert nyitáskor a felszabaduló gázok miatt olyan a cucc, mintha egy üveg jól felrázott pezsgő lenne, nyilván egy iszonyúan penetráns pezsgő és ha puszta kézzel érsz hozzá, akkor sikálhatod egy darabig a kezedet, nem fog róla eltűnni a szag. Mi egy “Röda Ulven” (Vörös Farkas)márkájú konzervvel próbálkoztunk, ami több helyen is úgy szerepel, mint a “legjobb minőségű svéd surströmming”. Azt nekem senki el nem magyarázza a történtek után, hogy a “minőség” és a “surströmming” hogy kerülhet egy szókapcsolaton belülre! Na mindegy. Szto gramm vodka gyorsan le, hasonlóan egy disznótorhoz, ahol az első pálinka a “kihúzópálinka”, itt a “kinyitóvodka” nevet kapta, bátorság nagyjából ugyanakkora mértékben kell mindkettőhöz. Irány a kert legtávolabbi sarka, kamerát és konzervnyitót szegezz és jól nézz körül, hogy merre menekülhetsz! Mehet? Mehet! A honvédségi “kanálgép” konzervnyitóját használtam, betámaszt, szúr…kurvaanyázik! A szó szerint rohadt dög, hangosan szörcsögve úgy terített be tokától bokáig, ahogy tanítják! Nem vagyok egy finnyás gyerek, de ez… A reggelim úgy gondolta, hogy megnézi mi is történik a nagyvilágban és elindult fölfelé! Igazából semmihez sem hasonlítható. Nem tudhatom ,hogy milyen lehetett egy középkori járványkórház hullakamrája pestis idején , de azt hiszem, halvány fogalmam már van róla! A jelenlévőket, (már aki nem menekült be a pincébe) sok mindenre emlékeztette a dögkúton kívül, volt akinek az ugrott be, amikor kölyökkorában a begipszelt lábáról július közepén levágták a gipszet. Nem egy népünnepély, az már biztos! Nem lett volna gond, ha nem köp total pofán, na de így… Gyors mosdás, tölts még egyet.. persze, hogy tele, vazze! Szabad kézzel, gallér mögé, egs’! Visszatértünk a biológiai fegyvernek is beillő dobozhoz, pár perc alatt nyolc- tíz darab 5 forintos méretű döglégy zsongja körül, nekik ez az Éden! Kinyitom rendesen és beletúrok egy villával. A színe méltó a szagához, valami egészen hihetetlen színorgia úszik a lében: ott a hal rózsaszínje, ami keveredik valamiféle világosbarnával és még ott vannak a hüvelykujjnyi átmérőjű buborékok, amik emlékeztenek a kiskorban fújt szappanbuborékok legtarkább színeihez. És szálkás! Na ne, ezt még válogatni is kell majd?! Pár perc múlva kiderül ,hogy annyira meg van erjedve, hogy az átlagos méretű hering gerince is lazán elolvad a szádban. Lekapargatjuk az egészen rothadt részeket és rápecázzuk a kenyérre amit használni lehet belőle, erre jön a főtt krumpli, hagyma és tejföl. Vodka le, akkor lássuk, hogy milyen”íze” van! Nem tudsz vele mit kezdeni, a szagától lehetetlen elvonatkoztatni, annyira átható, hogy a sok tejfölön és hagymán is simán átérzik. Pancsi barátommal csak ketten merjük megkóstolni, a többiek menekülnek. Hát nem első randevúra való kaja, az már biztos. Egy- egy darabot fogyasztunk el mindketten, arra bedöntünk egy üveg hétdecis vodkát. Érdekes, de utóízt nem érzünk, ellenben, amikor egy jólesőt böffentünk… Tölts még egyet!!!! Egy idő után röhögünk saját magunkon, hogy ilyen hülyék nem lehetünk… de!
Több, sznobok által összeállított, “ezt ki kell egyszer próbálni” listán szerepel ez az “étel”. Oké, én elmondhatom, hogy már ettem ilyet és lehet, hogy a hülyeség miatt megkóstolnám még egyszer, de rendszeres fogyasztója nem leszek, az már biztos, legyen ez a talajrészeg északiak mókája! Pedig a jégkorongjuk és a szőke bikinimodelljeik kifogástalanok!
Fogyasztás csak saját felelősségre!
A konzerv maradéka a kuka alján landolt, betekerve, legalább három zacskóba. A család két kutyája napokig nem ment közel a kukához. A szemetet kedd délelőtt szállították el, véletlenül pont elkaptam a pillanatot, amikor a derék köztisztaságiak felöntötték az edény tartamát az autóra. Még nem láttam kukást a szemét szaga elől menekülni…
